Szinkrontechnológia vs. Direct Editing (SolidWorks)

Nem akarok sokat foglalkozni a konkurenciával, nekik is megvan a maguk baja, de egy-két dolog mellett nem tudok elmenni. Sokszor halljuk, hogy az igen tisztelt konkurencia értékesítői sokszor egy kalap alá veszik a Direct Editing technológiát a Szinkrontechnológiával. Sőt sokszor még az Instand3D-t is ebbe a kalapba teszik bele, ami kifejezetten rosszindulatúnak érzek. A bemutatóikon a két technológiát használva olyan érzetet keltenek, hogy nekik is van Szinkron technológiájuk! Nézzük sorba!

Direct Editing: A Parasolid geometriai kernelen alapuló a modellek vázlatok nélküli módosítására  alkalmas technológia. Ezért importált geometriára is lehet használni. Mivel a Dassault a Parasolidot a Siemenstől vásárolja, ezért természetesen a SW-ben is megvan ennek a lehetősége, ugyanúgy mint a Solid Edgeben. A Solid Edgeben a V17-es verzióban jelent meg először, mivel az akkori Parasolidban is akkor jelent meg ez a technológia. Úgy emlékszem, hogy a Worksben is kb. ebben az időben jelenhetett meg. A Direct Editing egy ÚJ!! építőelemet hoz létre a modelltörténetben. Minél több Direct Editing művelet van a modelltörténetben annál lassabban számolja újra a modellt a szoftver. Ez különösen a akkor érdekes, ha az alkatrészt egy szerelési környezetben módosítjuk. A másik sideeffect-je (mellékhatás), hogy a modellfájl mérete jelentősen megnőhet. nyilván, mivel a Direct Editing műveleteket is el kell raktározni a modelltörténetben és a fájlban is. Ez így van az összes olyan szoftverben, amelyek ezt a technológiát használják!

Instand3D: Ennek a technológiának semmi köze a Direct Editinghez!! Ezt fontos hangsúlyozni. Alapvetően ezzel a módszerrel VÁZLAT alapú építőelemeket lehet módosítani a SolidWorksben. Tehát nem magát a testet, hanem a vázlatok méreteit, ami természetesen a modell újraszámítását eredményezi. A Solid Edgeben kezdetektől benne van egy hasonló lehetőség, csak a Solid Edge marketingesei nem úgy gondolták, hogy ezt ki kéne emelni és nevet kéne adni neki, ez egy teljesen természetes dolog a Solid Edgeben.

A Solid Edgeben dinamikus szerkesztésnek hívják!

Ha a Solid Edgben egyszerre több építőelemet (alaksajátosságot) választunk ki, akkor az építőelemek vázlat alapú méreteit módosítani tudjuk. Igazából ilyen formában nem teljesen igaz, ugyanis egy lekerekítés méreteit is módosíthatjuk, amihez nem kell vázlat. Ez az Instant3D-re is igaz. Tehát az összes olyan építőelem méretét módosíthatjuk, amelynek van legalább egy mérete. Ez a technológia nem hoz létre új építőelemeket, mivel a vázlatot módosítja, ami már úgy is megvan, azonban a Solid Edgeben is és a SolidWorksben is ezek a módosítások a modell teljes újraszámítását teszik szükségessé.

Szinkrontechnológia: Ez egy nagy falat, sok köze nincs az első két technológiához! Talán csak annyi, hogy modellépítésre alkalmas. Nézzük!

Manapság, ha valaki gépészeti tervező szoftver fejlesztésre adja a fejét, akkor valószínű, hogy nem kezdené elölről az egészet, hanem megnézné, hogy a milyen alapkomponensek vannak a piacon. A Siemens két alapkomponenst kínál, az egyik a PARASOLID, a másik a D-CUBED. A Parasolidról a modellezés a D-CUBED a geometria kényszerek kiértékelésére szolgál. Mind a két komponens szerepel a konkurencia termékeiben (Inventor, SolidWorks) a konkurencia legnagyobb sajnálatára! Ezen nyilván próbálnak változtatni, de elszakadni ettől az iránytól nem megy könnyedén. A Siemens (UGS) vezetői gondoltak egy nagyot és 7-8 évvel ezelőtt megfogalmazták az akkori modellezési problémákat és választ is kerestek rá. (Emlékezzünk vissza, akkoriban a legtöbben alaksajátosság alapú parametrikus modellezés technológiát használt.)

Melyek voltak ezek a nagy problémák? Kollegám készített egy nagyon jó diát, ezen minden rajta van.

Ezzel a problémával az összes parametrikus rendszer küzd! Ez egy fontos dolog, általános probléma. A Siemens ezekre a problémákra kereste a választ és meg is találta a Szinkrontechnológiában. Térjünk vissza ide:

A szinkrontechnológia tulajdonképpen egy alkalmazási réteg a két PLM komponens felett, egy interface, amely a lefordítja a bemeneti (modellezési) paramétereket a két alapkomponens nyelvére. Ilyen interfacet tulajdonképpen a Dassault is készíthetne, hiszen használja a két alapkomponenst, de nem ezt teszi!

A szinkronmodellezés használatakor a modellt közvetlen módosítjuk, azonban a nagy előnye a Direkt Editinggel szemben, hogy ez a módosítás NEM hoz létre új építőelemet, hanem vázlatok használata nélkül módosítja a modellt. Valahogy úgy kell elképzelni, mintha a Dinamikus szerkesztés és a Dirket Editing  jó tulajdonságait összegyúrnánk egy komplexebb egységgé. A méretek valóban 3D-s méretek, mivel a modell éleihez kapcsolódnak, úgy viselkednek mint vázlat környezetben a méretek, csak irányuk van és a modell felületeit módosítják. A tervező dönti el, hogy a méret hogyan módosítja a modellt, mert sok lehetőség van. A tervező a geometriai szabályok állításával tudja befolyásolni a modell módosulását.

Előnyök:

• Nincs új építőelem a szerkesztés, módosítás során.
• Nincs modelltörténet, ezért nem számolja újra az egész modellt, csak azt a részt, amelyet a módosítás érint.
• Kisebb a fájl mérete.
• Lehet vázlatot készíteni, de ha abból testet hozunk létre, akkor a vázlat többé NEM vezeti a modellt. A vázlatban használt kényszerek, méretek átmennek a modellre, így nincs is szükség arra, hogy vezesse.

Hátrány:

• Meg kell tanulni, gyakorolni kell.
• Nincs modelltörténet, ezért nem tudjuk visszaállítani a modell történetét. Ha valakinek kell ilyen funkció, akkor a modellt “másképp” kell módosítani (a hiányzó részeket újra le kell módosítani).

A szinkrontechnológia különösen összeállítások létrehozásakor, módosításakor előnyös, ehhez persze készség szinten kell tudni szinkronul modellezni.

Senki előtt ne legyen kétség; ez nem egy csodaszer, de megfelelően használva gyorsabb tervezést és módosítást eredményezhet, ha ennek megvannak a technikai és humán feltételei.